Reménytelen játék, bosszantó hibák - a magyar foci, bocsánat, az Újpest jellemzői.
Huszonkét év után lépett ismét pályára magyar klubcsapat a Steaua otthonában európai kupameccsen. Akkor a hazaiak négyet rúgtak az MTK-nak, az Újpest most „csak" kettőt kapott. Ezzel el is mondtunk minden pozitívumot a lila-fehérek játékáról.
Bár Rajczi Péter okos emelése révén a vendégek alakították ki az első helyzetet, Kapetanosz lövése, majd Surdu pazar csúsztatása után „helyre állt a világ rendje." Egyik csapat sem kockáztatott az első félidőben, ami a vendégek részéről persze viszonylag érthető is. A Steaua ugyan némi fölényben játszott, de két szélsője, Ochirosii és Székely rossz napot fogott ki, középen pedig tartotta magát az újpesti védelem. Egészen a 39. percig, amikor Balajcza védése kellett ahhoz, hogy a Tojától gyönyörű passzt kapó Kapetanosz meg ne szerezze a vezetést. A görög csatár három perccel később ismét a figyelem középpontjába került, a találkozó során utoljára: mivel egy kis lökdösődés után Vaskó után rúgott, mehetett is zuhanyozni.
A szünetben Cristiano Bergodi, a hazaiak olasz mestere gondolt egy merészet és a gyenge Ochirosii helyére beküldte a csatár Stancut. Talán ő sem sejtette, hogy ezzel mekkorát is húzott, ám az Urziceni korábbi játékosa egy perccel később máris gólpasszt adott Surdunak. Sőt, a 72. percben ismét ők játszottak össze szépen, ezúttal azonban Stancu volt a befejező. A 84. percben Tisza közel került a szépítéshez, egyedül vezethette Tatarasanu kapusra, ám ahelyett, hogy elrúgta volna a kivetődő hálóőr mellett-fölött a labdát, inkább ki akarta cselezni.
Ezzel fel is soroltuk a második félidő említésre méltó eseményeit (kivéve Korcsmár kiállítását, na meg a vendég szurkolók randalírozását), hisz a Steaua gyilkos pontossággal használta ki helyzeteit, az Újpest pedig képtelen volt önerőből a hazai kapu közelébe kerülni.
Ami a két csapat játékát illeti, a szezon eleji forma „szakkifejezés" tökéletesen illett rájuk. A Steaua játékosai néha még keresték egymást, az iram sem volt az igazi, ám főleg Toja, Surdu és Stancu jó játékának köszönhetően könnyedén nyerni tudtak. Utóbbi két játékos a góloknál könnyedén mattolta a lassú, esetleges és darabos magyar védelmet. A lilák középpályája sem teljesített fényesebben. Míg az első félidőben ha nem is érthető, de magyarázható volt a passzív játékuk, a kapott gól(ok) után viszont teljességgel érthetetlen. Bár a rengeteg bosszantó technikai hiba talán magyarázatként szolgál...Mindenképpen William McStay rovására írható, hogy emberelőnyben semmivel sem próbálta meglepni a hazai csapatot.
Hasonlóan pórul járt a másik magyar csapat, a Haladás is, amely 3-0-ás vereséget szenvedett a svéd Elfsborg otthonában. A hazaiak végig nyomasztó fölényben játszottak, sokáig csak Rózsa kapusnak köszönhette a magyar együttes, hogy nem kapott gólt. Az utolsó fél órában azonban a svédek teljesen felőrölték a magyarok ellenállását, Svensson, Ishizaku és Avdic pedig már-már döntő előnyt szerzett csapatának a visszavágóra való tekintettel.
